A bűnök bűne velünk él, Isten azonban nem ezt akarja

Második alkalommal szervezett megemlékezést a holokauszt roma áldozataira az Országos Református Cigánymisszió 2020. augusztus 2-án, az Evangélikus Középiskolai Kollégiumban. Az eseményen felléptek a Madách Tánciskola tanulói, előadva a genocídiumot feldolgozó, megdöbbentő erejű darabjukat, a felvidéki Romane Jile Polgári Társulás tagjai peidg siratókat és verseket hoztak magukkal. A résztvevők holokauszt-túlélők visszaemlékezéseit is meghallgathatták a megbékélésért szóló főhajtással egybekötött rendezvényen.

2019-ben hagyományteremtő céllal, először került sor a holokauszt roma áldozataira történő megemlékezésre a Cigánymisszió szervezésében, idén pedig augusztus 2-án szervezhettük meg az alkalmat, több mint 100 fő részvételével. A náci Németország 76 éve, az 1944. augusztus 2-áról 3-ra virradó éjjelen számolta fel az auschwitz-birkenaui cigánytábort, csaknem háromezer életben lévő roma férfi, nő és gyerek kivégzésével – a dátum 1972 óta a cigány holokauszt nemzetközi emléknapja.

„Isten mindannyiunkat egyenlőnek teremtett, Krisztusban egyek vagyunk. Az Ő szemében nagy szomorúság, amikor népcsoport népcsoport ellen támad” – fogalmazta meg a megemlékezés apropóját Tóth Anita. „Mi, cigányok ezt 70-80 évvel ezelőtt a történtek után is tapasztaljuk a bőrünkön. Itt azonban lehetőség van arra, hogy Isten elé vigyük azt a kérésünket, hogy ez soha többé ne forduljon elő” – mondta az Országos Református Cigánymisszió referense.

„Hisszük, hogy van gyógyulás és van továbblépés” - magyarázta Dani Eszter missziói irodavezető, hogy a Cigánymisszió miért emlékezik a generációkkal ezelőtt történt, ám máig ható tragédiára, majd János evangéliumának 10. részéből idézett igeszakasszal bátorította a résztvevőket: „A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson; én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek.” „Hogyan fér meg ez a kettő egymás mellett?” – tette fel a kérdést a lelkipásztor. „Fontos, hogy együtt sírjuk bele fájdalmainkat Isten szívébe – aztán pedig lássuk meg őket Jézus keresztjén. Azért, hogy reménységet tudjunk tovább adni gyermekeinknek, és hogy Jézuson keresztül kaphassunk új életet.”

Hosszabb igei szolgálattal Topolánszky Ákos lelkipásztor készült az alkalomra. „Arra, hogy az énekek és a siratók után még meg merek szólalni, arra csak egy mentségem van, hogy ismerünk még egy ezeknél is nagyobb üzenetet, a Bibliát magát” – kezdte tanítását Ézsaiás 58,6-7 alapján. „Ez a bűn, a bűnök bűne még mindig velünk él, mert halálos a csend – ez az a bizonyos kali trash, a fekete félelem. Isten azonban nem ezt akarja. Az ő kezébe akarjuk tenni a történteket, a gyógyulást, mert e nélkül nincs tovább” – fogalmazott. „Azt mondja nekünk, hogy körülfog minket és felettünk tartja a kezét. A szeretetnek ebben az ölelésében vagyunk. Ez által lehet megbékélés, és szabad életünk a meg nem bocsátástól és a bűneinktől egyaránt. Ez Krisztus követőinek a nagy lehetősége.”

A megszabadulás csak úgy lehetséges, ha tisztában vagyunk a minket megkötöző sérelmekkel – jelen esetben a roma holokauszt alatt történtekkel. Ennek feldolgozására szolgált a Madách Tánc- és Színművészeti Iskola és Szakgimnázium növendékeinek „Lappang a Múlt-kór” címet viselő táncelőadása, amely informatívan, narrációk, hangeffektusok és zenék segítségével idézték fel a borzalmakat. A diákok tavaly már bemutathatták a darabot a Csillagponton, Debrecenben, most viszont nagy többségében olyanok előtt tehették ezt, akiket származásuk miatt személyesen is érinthetett a népirtás. Az előadás döbbenetes hatását jól mutatja, hogy a közönség fennállva, vastapssal köszönte meg azt, a táncosok pedig – kivétel nélkül – könnyeikkel küszködve hajoltak meg a végén.

Az ismeretek bővítését segítette Varga Ágota 2000-ben készített Porrajmos – Cigány holokauszt címet viselő dokumentumfilmje, melyből a megsemmisítő táborokat túlélők visszaemlékezéseit tekinthették meg a résztvevők. Sokaknak ugyanis kevés, vagy semmilyen tudása nincs arról, hogy alig 75 éve cigányok tízezreit ölték meg csak a származásuk miatt – akik pedig túlélték, súlyos testi és lelki sérülésekkel hagyták maguk mögött a lágerek kapuit.

A felvidéki Babindák István zenekarával 2019-hez hasonlóan idén is tiszteletét tette a megemlékezésen – a költő rengeteg versben dolgozta fel a cigányság hányattatott sorsát, melyek közül néhányat fel is olvasott a jelenlévőknek. „Érdeklődő szíveket láttam magam előtt előadás közben, és nagy öröm volt számomra, hogy a családommal együtt muzsikálhattam az embereknek” – fogalmazott István, aki legújabb kötetét is magával hozta.

Az esemény ezt követően imaközösséggel folytatódott: Együtt-egymásért gyülekezeti közösségfejlesztő munkatársképzésünk néhány tagja az elhunytak lelki üdvéért, kiengesztelődésért, illetve a következő generációk békés együtt éléséért fohászkodott.

A hasonló megemlékezések sajátja a csend és a szomorúság, nekünk, református keresztyén hívőknek azonban nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy Jézusban örök reménységünk van, bármi is történt velünk, vagy elődeinkkel a múltban.

Ez mozgatta a felvidéki testvéreket is, akik zárásként Bayer Friderika Édenkert című dalát adták elő – megidézve a 23. zsoltár szavait: „Az ÚR az én pásztorom, nem szűkölködöm. Füves legelőkön terelget, csendes vizekhez vezet engem. Lelkemet felüdíti, igaz ösvényen vezet az ő nevéért. Ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek semmi bajtól…”

Emlékezzünk kell, fájdalmainkat viszont nem hordozhatjuk örökké – legyen ez az ige bátorítás mindannyiunk számára, ma, holnap és mindörökké!

Szöveg: Dezső Attila
Fotók: Bazánth Ivola

*

Az eseményről készült videofelvételek itt elérhetőek a YouTube-csatornánkon:
 

*

Köszönjük a Belügyminisztérium anyagi támogatását, amely – a ROMA-NEMZ-KUL-20-0585 azonosítószámú, „Roma holokauszt megemlékezés – Gingyinász Ketháné” c. projekt finanszírozásán keresztül – hozzájárult a 2020. augusztus 2-án megtartott rendezvényünk megvalósulásához.