Isten dicsőítése a Duna közepén – Együtt-egymásért hétvége Budapesten

Az Országos Református Cigánymisszió gyülekezeti közösségfejlesztő munkatársképzésének két tavaszi alkalmát csak online tudtuk megtartani a koronavírus okozta veszélyhelyzet miatt, így felüdítő volt a találkozás egy aktív kikapcsolódásra szánt hétvégén, a fővárosban, július 31. és augusztus 2. között.

Noha sok résztvevő arról számol be, hogy a képzési hétvégék igazi kikapcsolódást jelentenek számukra, ezek a napok leginkább a folyamatos tanulásról és az ismeretek mélyebb elsajátításáról szólnak – fókuszban azzal, hogy hogyan tudják a közösségeik számára a legtöbbet adni. Az Országos Református Cigánymisszió ezért úgy döntött, két napos kirándulást szervez az Együtt-egymásért program tagjainak, melynek során együtt jártuk végig Budapest néhány nevezetességét.

Egy hálaadás és egy imakérés – ezzel kezdődött az együtt töltött idő július 31-én, pénteken délután, reflektálva az elmúlt néhány hónap bezártsággal, munkahelyi változásokkal, bizonytalansággal és szolgálattal teli időszakára, és előretekintve a hétvégére, illetve a képzés folytatására. A közös dicsőítés, és Dani Eszter zsinati missziói irodavezető áhítatát követően felkerekedtünk, hogy nyakunkba vegyük a várost – pontosabban csak egy pontját, a Duna fölé magasodó Szabadság-szobrot a Citadellán.

A képzés tagjai közül sokan jártak már Budapesten – például a káposztásmegyeri Országos Cigánymissziós Találkozó és Imanapon –, a látványosságok felfedezésére azonban kevés, vagy semennyi idő nem maradt. Így a legtöbb résztvevő szeme elé először tárult a lenyűgöző panoráma a Gellért-hegy tetejéről, mely ideális hátteréül szolgált egy csoportkép készítésének. A Szabadság-szobor lábánál, illetve a Citadella környékén tett séta kellően kifárasztott mindenkit, így idejekorán pihenni tértünk, hiszen szombaton hosszú túra várt ránk.

A másnapot az Országház megtekintésével kezdtük, ahol képzett idegenvezető segítségével járhattuk körbe a magyar országgyűlés helyszínét: a díszlépcsőt, az üléstermet, a kupolacsarnokot a koronázási ékszerekkel, valamint a gyönyörű festményeket és szobrokat, melyek a falakat díszítik – sőt, még apró ajándékot is kaptunk a belépőnk mellé.

Ebéd után a Margit-sziget volt a következő célpont: röviden időztünk a magas fák hűsében, a zenélő szökőkút mellett, majd a sziget belseje felé vettük az irányt. Itt több csoportra oszlottak a résztvevők, ki-ki aszerint, hogy hol fog szolgálni vasárnap délelőtt. A pihenéssel és beszélgetéssel egybekötött időben alkalmunk volt gyakorolni a közös énekeket, majd ismét útra kerekedtünk, ezúttal a várnegyed felé.

Hogy a helyi tömegközlekedés se maradjon ki, villamossal és busszal kaptattunk feljebb: először a Halászbástyánál és a Mátyás-templomnál időztünk kicsit – előre és hátra nézve is alig tudtunk betelni a látnivalókkal! –, majd tovább sétáltunk a Budai vár irányába.

Isten útjai kifürkészhetetlenek – szoktuk mondani, ez a megállapítás pedig azonnal értelmet nyert, amikor belefutottunk Rostás Árpád restaurátor-műbútorasztalosba, aki éppen a karmelita kolostor bejáratát ékesítő, általa készített angyalos címer javításán dolgozott.

A 2011-ben Magyar Örökség-díjjal kitüntetett, cigány szakember keze nyomát többek között az Országház faburkolata, a párizsi Louvre ablaka, illetve a brit trónörökös-házaspár gyermekének készített bölcső viseli. Munkájáról rögtönzött élménybeszámolót is tartott az Együtt-egymásért program résztvevőinek, majd búcsút intve neki, tovább folytattuk utunkat. A Budai várat idő hiányában csak kívülről csodáltuk meg, majd a sikló segítségével lejjebb ereszkedtünk.

Vacsoránkat már Pesten költöttük el, hogy aztán a Jászai Mari-téri hajókikötőhöz induljunk – a tartalmas napot ugyanis sétahajókázással zártuk. A Margit-híd és Petőfi-híd között megtett oda-vissza út során nem csak a dunai panoráma szépségében gyönyörködhettünk, hanem Isten nevét is a magasba emeltük. Nem sok sétahajós csapatnak adatik meg, hogy a Duna közepén dicsőítsen! Az éneklést a hajóból kiszállva, a parton is folytattuk, és nem is akartuk abbahagyni.

Mindez remek ráhangolódás volt a másnapra, ahol a résztvevők öt csoportban, öt különböző gyülekezetbe látogattak el a Cigánymisszió munkatársaival együtt: Budapesten a Hold utcai, a Káposztásmegyeri és az Újpalotai református templomokba, valamint Szentendrére és Piliscsaba-Tinnyére. Az alkalmakon a résztvevők énekkel és bizonyságtételekkel szolgáltak, közelebb hozva a gyülekezeteket a cigánysághoz, illetve a cigánymisszió elhívásához.

A tartalmas hétvégét a roma holokauszt áldozataira történő megemlékezés zárta, melyet idén második alkalommal szervezett meg a Cigánymisszió – az eseményről írt képes tudósításunkat ide kattintva lehet elolvasni.

„Annyi mindent kaptam ez alatt a három nap alatt, hogy nehezen ocsúdtam fel belőlük” – fogalmazott hazatérve a képzés egyik résztvevője. „Olyan helyekre jutottam el, melyek ott szerepeltek a bakancslistámon, az építő mondatok és szavak pedig megerősítettek abban, hogy jó, amit csinálunk. A tortára a vasárnapi szolgálat tette fel a cseresznyét: azt éreztem, hogy újjászülettem, és hogy együtt bármire képesek vagyunk!”

Igen, együtt. Társainkért, testvéreinkért, egymásért.

Szöveg és fotók: Dezső Attila