Tükörkép - Hogyan válik láthatóvá istenarcúságunk?

Dezső Attila cigánymissziós kommunikációs munkatárs gondolatai a protestáns cigánymissziós összefogás keretein belül megjelenő TÜKÖR című lap megújult fejlécéről.

Egy tükörképben benne lehet az örömünk, a fájdalmunk, a boldogságunk, az elkeseredettségünk – érzelmeink skálájának teljes palettája. Ha egy tiszta tükörbe nézünk, akkor első sorban saját magunkat látjuk, annak minden tisztaságával, pőreségével és egyszerűségével együtt. Mégis, a tükörből visszanéző arc több annál, amit mi, emberek fizikailag érzékelni tudunk, hiszen onnan nem csak mi, hanem Isten néz vissza ránk, aki minden embert a saját képmására alkotott.

No de hogyan néz ki Isten, ha mindannyian különbözőek vagyunk? Tehetjük fel a nem is annyira költői kérdést. Történelmünk folyamán rengeteg művész próbálta ábrázolni a világ teremtőjét, és annak eldöntése, hogy melyik ál közelebb a valósághoz, legyen a műértők és a teológusprofesszorok dolga. Ami engem illet, úgy gondolom, Isten isteni mivoltának vajmi kevés köze van ahhoz, hogy hogyan képzeljük el őt, sokkal fontosabb az egész életünkre vonatkozó, Bibliában kijelentett üzenete.

A mi istenarcúságunk azzal válik láthatóvá mások számára, ha meghalljuk a Szentírás szavait és cselekedjük az Úr akaratát – mindegy, honnan jöttünk, kik vagyunk, hogyan nézünk ki, vagy mit gondolnak rólunk mások. Jakab is erre buzdít minket levelében: „Mert ha valaki csak hallgatója az igének, de nem cselekszi, olyan, mint az az ember, aki a tükörben nézi meg az arcát.” (Jak 1,23). A szerző a „szabadság tökéletes törvényének” nevezi a Biblia szavait, melybe beletekintve annak „tevékeny megvalósítói lehetünk” – míg a képmásunkat egy idő után hajlamosak lehetünk elfelejteni.

Noha tükörbe nézni nem árt minden nap, a Bibliát tanulmányozni nem hogy nem árt, hanem ajánlatos: így ismerhetjük meg igazán önmagunkat és Isten életünkre készített tervét. Ezáltal megszabadulhatunk a mások által ránk aggatott címkéktől, és többé nem az lesz a fontos az életünkben, hogy magyarok, cigányok vagy magyar cigányok vagyunk-e, hogy milyen súlyokat cipelünk a puttonyunkban, hanem az, hogy mi mindannyian egyek vagyunk Jézus Krisztusban. Ennek felismerésében igyekszik támaszt nyújtani időről időre ez a kiadvány is – éljünk vele!

Dezső Attila

Az írás megjelent a TÜKÖR 2021/1. számában, a Reformátusok Lapja mellékleteként, mely ide kattintva olvasható el.